Sok legenda számol be róla, ki is lehetett Sárkányölő Szent György. Lovag, az 1300-as évektől Anglia védőszentje, szolgasorból felemelkedő dicső harcos (aki egy háromfejű sárkánnyal végzett), és szintén egy másik történet, melyben a sárkány három fejének levágásnak következtében a mai Törökország területét elönti a gabona, a tej és a piros bor. Íme a legismertebb történet:

Vagy ezer évvel ezelőtt élt egy szörnyű sárkány Silena országában. Nagy tóban lakozott, melyből néhanapján előbukkant, s akit útjában talált, lett légyen az ember avagy oktalan állat, bizony fölfalta. Mikor pedig megéhezett, s nem lelt semmi sem a mezőn, bement a városba, hol is a lakosoknak ennie kell adniok. Mikor pedig torkig lakozott, visszament a tóba, hol addig is rejtezett, mígnem újból rájött az ehetnék. A nép pedig megegyezett abban, hogy a szörnyetegnek napjában két birkát adnak, s kiviszik neki a tó partjára. És amíg ezt cselekedték, a sárkány nem jött be a városba, s békességben hagyta az embereket.

            Történt pedig, hogy annyi birkát fölfalt már, hogy birka igen megfogyatkozott. Megegyeztek akkor, és kimondták, hogy sorsot vetnek, s a kire a sors esik, légyen az gazda, vagy szegény, az jusson a szükség napján a sárkánynak eledeléül, s hozzá egy birka.

            Történt pedig, hogy egy napon a sors a király szépséges lányára esett. Igen siránkozott a király, és kérte az embereket könyörülnének rajta, s hagynák meg a leányát, ad ő nekik aranyat-ezüstöt, amennyit szemük-szájuk kíván. Háborgott erre a nép, és mondták:

            – Mink elveszítettük véreinket, annak okáért néked is le kell mondanod a leányodról!

            Hogy pedig a király látta, milyen igen komolyan veszik a dolgot, kérte őket, hagynák neki legalább még nyolc napig a leányát, akkor odaadja a sárkánynak. Meg is hagyták neki, s mikoron a nyolcadik nap beköszöntött, igen megrettent a király; jött is már hozzá zúgolódva a nép, és kiáltozott:

            – Tüstént adjad ki leányodat, különben halál fia vagy!

            Igen fájt ez a királynak, de mondá:

            – Ó, jaj, édes leányom, minek is születtél, hogy ifjú testednek ily csúfsággal kell elpusztulnia!

            Parancsolta pedig, hogy adnék reá királyi ruházatát. A leányzó pedig megköszönte az ő királyatyjának hozzá való jóságát, és búcsút vett tőle, mivelhogy a nép igencsak háborgott. A leányzó pedig egyedül kiment a tóhoz, majd várokozott és keservesen sírt.

            Történt ekkoron nagy szerencséje, hogy Szent György éppen arra lovagolt. Ki is mikor megátta a szép leányzót, leugrott lováról, és odament hozzá. Mikor pedig észrevette királyi díszét is, igen megesett rajta a szíve, és megkérdezte, miért olyan szomorú.

            – Uram, pattanj sebtiben a lovadra, és menekülj, menekülj, különben velem együtt halál fia vagy!

            – Nemes hajadon – szólott Szent György –, mondd el nékem, mi bajod.

            – Uram, itt kell nekem meghalnom, mivel engem a sárkánynak adtak. Mindjárt kibukkan a vízből, és fölfal engem, meg tégedet is, ha nem mész el innét!

            – Bízzál bennem – mondta rá Szent György. – Segíteni akarok rajtad, Isten nevében!

            Alighogy ezt kimondottá, kijött a sárkány a vízből. Igen megrettent most a leányzó. György pedig, mikoron meglátta a sárkányt, felpattant lovára, és vitézül rárohant. Bele is döfte a dárdáját a sárkányba, az pedig a seb maró hatásától vezérelve összerogyott. Mondá ekkor a király leányának:

            – Bátorodjál immár, mivel nem esik semmi bántódásod! Mostan pedig vesd le az övedet tedd a sárkány nyakára; meglátod, mely nagy csodákat művel Isten!

            Levette hát övét a királyleány, megkötötte vele a sárkányt, és a szörnyeteget bevitte magával a városba. Igen megrettent erre a nép, kiáltoztak és menekültek onnét.

            – Itt van a bestia, fölfal mindenkit!

            Ekkor Szent György Isten segedelmével halálra döfte a sárkányt, és a nap igencsak örvendezett. Előhoztak számos ökröket, befogták őket, mire azok elvontatták a sárkány tetemét.

Íme a történet egy másik eredetből:

Szent György legendája azt beszéli el, hogy e hős lovag miként győzte le a mai Törökországban található Lydia népét rettegésben tartó nagy, fehér sárkányt. A király, hogy mentse birodalmát, még lányát is képes lett volna feláldozni. Szent György azt mondta, hogy végez a fenevaddal, ha a vár népe hozzá hasonlóan kereszténnyé válik és megtérül. Több ezren egyeztek bele. Szent György pedig beváltotta ígéretét: kardja pengéje a sárkány szívében lelt megnyugvást.